Évtizedek óta ismert, hogy a hangyák feromonokkal kommunikálnak: ha egy dolgozó felfedez egy nagy méretű
táplálékforrást, gyorsan visszasiet a bolyhoz, és közben szagösvényt hagy maga
után. A többiek csápjaikkal érzékelik a feromonokat, a zsákmányhoz futnak, amit
együttesen már haza tudnak cipelni. Más
hangyák élősködő legyek közeledése esetén olyan feromont bocsátanak ki, amitől
az egész boly mozdulatlanná dermed, így az élősködő nem talál rájuk. (Erre a
pillanatra vár egy katicafaj, ami ilyenkor zavartalanul teheti le petéit a
hangyák által gondozott levéltetvek közé. Máskülönben a hangyák megtámadnák a
katicát.) A sérült hangyák által kibocsátott feromonok hívó jelként működnek,
és támadó hangulatba lovallják az összesereglőket. Még azt is a királynő által
termelt feromon szabályozza, hogy a boly mikor nevel újabb királynőket.
Kevesebben tudják, hogy sok hangyafaj ciripel is. A Myrmica nemzetség potrohán egy speciális
tüskesor található. Ha ezt megdörzsöli a hangya a hátsó lábával, olyasféle hang
képződik, mint amikor egy fésű fogait végighúzzuk egy asztal sarkán. Úgy tűnik,
a hangot riadóként használják a hangyák, segítséget kérnek vele, ha ragadozó
fenyegeti őket.
A kifejletlen hangyák – lárvák, fiatal bábok – kültakarója
még puha, ezért alkalmatlan a hangképzésre. Az idősebb báboké viszont már elég
kemény. Miért maradnának csöndben, ha már kifejlődtek a tüskéik? Egy
rendkívül érzékeny mikrofon segítségével kiderült, hogy az idősebb bábok
valóban kibocsátanak gyenge, pulzáló, a felnőtt hangyákéhoz hasonló, de annál
egyszerűbb hangokat. Emberi nyelvre lefordítva azt kiabálják: „Segítség!
Segítség!”, felnőtt társaik viszont bonyolultabban fogalmaznak: „Hahó, itt
vagyok! Kérlek, segíts! A barátod vagyok!”. Amikor a kutatók egy bábot
megfosztottak tüskéitől, a dolgozók akkor sem törődtek vele többé, ha kikerült
a bolyból, és valóban segítségre volt szüksége. A feromonok tehát önmagukban
nem elegendők a gondoskodás kiváltására – a hangadás képessége életbevágó a
bábok esetében.
Casacci et al., 2013, Current Biology
Casacci et al., 2013, Current Biology