Kiabáló hangyabábok

Évtizedek óta ismert, hogy a hangyák feromonokkal kommunikálnak: ha egy dolgozó felfedez egy nagy méretű táplálékforrást, gyorsan visszasiet a bolyhoz, és közben szagösvényt hagy maga után. A többiek csápjaikkal érzékelik a feromonokat, a zsákmányhoz futnak, amit együttesen már haza tudnak cipelni.  Más hangyák élősködő legyek közeledése esetén olyan feromont bocsátanak ki, amitől az egész boly mozdulatlanná dermed, így az élősködő nem talál rájuk. (Erre a pillanatra vár egy katicafaj, ami ilyenkor zavartalanul teheti le petéit a hangyák által gondozott levéltetvek közé. Máskülönben a hangyák megtámadnák a katicát.) A sérült hangyák által kibocsátott feromonok hívó jelként működnek, és támadó hangulatba lovallják az összesereglőket. Még azt is a királynő által termelt feromon szabályozza, hogy a boly mikor nevel újabb királynőket.
Kevesebben tudják, hogy sok hangyafaj ciripel is. A Myrmica nemzetség potrohán egy speciális tüskesor található. Ha ezt megdörzsöli a hangya a hátsó lábával, olyasféle hang képződik, mint amikor egy fésű fogait végighúzzuk egy asztal sarkán. Úgy tűnik, a hangot riadóként használják a hangyák, segítséget kérnek vele, ha ragadozó fenyegeti őket.
A kifejletlen hangyák – lárvák, fiatal bábok – kültakarója még puha, ezért alkalmatlan a hangképzésre. Az idősebb báboké viszont már elég kemény. Miért maradnának csöndben, ha már kifejlődtek a tüskéik? Egy rendkívül érzékeny mikrofon segítségével kiderült, hogy az idősebb bábok valóban kibocsátanak gyenge, pulzáló, a felnőtt hangyákéhoz hasonló, de annál egyszerűbb hangokat. Emberi nyelvre lefordítva azt kiabálják: „Segítség! Segítség!”, felnőtt társaik viszont bonyolultabban fogalmaznak: „Hahó, itt vagyok! Kérlek, segíts! A barátod vagyok!”. Amikor a kutatók egy bábot megfosztottak tüskéitől, a dolgozók akkor sem törődtek vele többé, ha kikerült a bolyból, és valóban segítségre volt szüksége. A feromonok tehát önmagukban nem elegendők a gondoskodás kiváltására – a hangadás képessége életbevágó a bábok esetében.

Casacci et al., 2013, Current Biology