Más madárfajokkal ellentétben a búbos banka szülők nem
távolítják el a fiókák ürülékét a fészekből, így az utódok ürülék dobálásával riaszthatják
el támadóikat. Innen ered a „büdös
banka” vagy „ganajmadár” népi nevük. Tojásaik eredetileg kékesfehérek, de hamar
barna színt öltenek. Logikusnak tűnik, hogy az ürülék szennyezi be őket, de a
közelmúltban sikerült lefilmezni, hogy a tojó festi át őket a farktőmirigyének
váladékával.
A költési időszakban a tojó búbos banka farktőmirigye
megduzzad, és rothadó hús szagú, barna, baktériumban és antibiotikumban gazdag
folyadékot tartalmaz. Tollászkodáskor a tollakra kerülő mirigyváladék az antibotikumok
miatt védelmet nyújt a káros baktériumok ellen. Ugyanez lehet a szerepe a
tojások védelmében is.
Az olajos mirigyváladék rendszerint nem tapad meg a madártojások
falán, de a búbos banka tojása kivétel. Elektronmikroszkópos felvételeken jól
látható, hogy apró lyukak borítják, ami ideális lakóhelyet nyújt a
baktériumoknak. Mire a fiókák kikelnek, a lyukakat közel 90%-ban Enterococcus baktériumban gazdag anyag
tömi el. Minél nagyobb a tojáshéjon a baktériumsűrűség, annál nagyobb a fióka
kikelésének esélye. A tojó farktőmirigy-váladéka tehát valószínűleg védi az
embriót a fertőzések ellen. A bankák egyedülállóan lyukacsos tojásaikkal
kellemes közeget nyújtanak a védő hatású mikrobák tenyészéséhez, így egy
ürülékkupac tetején is egészségesen tölthetik életük első heteit.
