A mocsaras
területeket kedvelő pajzsos cankó hímje jóval nagyobb a tojónál. Nászidőszakban
színes tollak nőnek a fején, begye megfeketedik, pofája narancssárga lesz,
nyaka körül fekete gallér alakul ki. A hímek egy dürgőhelyen versengenek a
tojók kegyeiért. A tojó a fészekhagyó fiókákat egyedül költi ki és neveli fel. Van
azonban a cankóhímeknek két másik típusa is. A fehér gallérú „szatellitek” fő
célja az, hogy elcsábítsák a tojókat a dürgő, szaporodási helyüket védő
hímektől. Még meglepőbb, hogy van olyan, ritkább változat is, aminek színe
megegyezik a tojóéval. Természetesen ugyanabban mesterkednek, mint a
szatellitek, de őket sokkal nehezebb észrevenni a tojók között.
Egy új genetikai
vizsgálat szerint a hímek közötti jelentős különbségért egy „szupergén” felel:
egy olyan kromoszómarész, ami száznál több gént tartalmaz. A szupergén több
millió éve alakult ki egy kromoszómarész 180 fokos fordulatával. A fordulat
miatt ez a régió nem vesz részt az ivarsejtek kialakulásakor lezajló
géncserében, így a génvariációk együtt maradtak, és az általuk kódolt
sajátosságok közösen öröklődnek.
Később a
szupergén egyes szakaszai ismét megfordultak, így alakult ki a tojót elcsábító
fehérgalléros típus. A kutatók szerint a fajok és a nemek kialakulásában is szerepet
játszhattak hasonló genetikai folyamatok.
